A Nobel-díjas Aaron Ciechanover professzor laboratóriumában az egyébként gyulladást okozó fehérjék magas koncentrációban jelentősen összezsugorították a rosszindulatú daganatos szöveteket, ez áttörést jelenthet a rákkutatásban – közölte a Háárec című izraeli újság hétfőn.

A haifai Technion egyetem kutatócsoportja a Cell című tudományos lap aktuális számában publikálta eredményeit két olyan fehérje rákellenes hatásának felfedezéséről, amelyek együtt rákos sejteket termelnek, viszont egymástól elszigetelve elnyomják a rákos daganatot.
Ciechanover 2004-ben a magyar származású Avram Herskóval és az amerikai Irwin Rose-zal közösen az ubiquitin elnevezésű folyamatért, vagyis a hibás fehérjéket lebontó, sejten belüli mechanizmus felfedezéséért kapott kémiai Nobel-díjat.
Az új, remélhetőleg áttörést hozó kutatásban, melyet Yelena Kravtsova-Ivantsiv vezetett, részt vett több tudós a haifai Rambam és Karmel kórházból, valamint a jeruzsálemi Hadassza kórházból.
A gyulladást ösztönző hatású p50 nevű fehérje számos sejtben termelődik, s már sok rákkutatásban szerepelt. Egy harminc éve felfedezett fehérje termeli, amelyet korábban több tanulmányban összefüggésbe hoztak a rosszindulatú prosztata-, mell-, tüdő-, feji és nyaki, vastagbél- és agydaganatok kialakulásával.
Az új tanulmány a p50 mellett egy másik, KPC1 nevű fehérjét is vizsgál, amely szintén részt vesz a p50 nevű fehérje létrehozásában.
A Technionon azért tekintik áttörésnek az új kísérleti eredményeket, mert bebizonyították, hogy magas koncentrációban a p50 ellenkező hatást ér el és elnyomja a rákos sejteket.
"A p50 fehérje kifejezetten Dr. Jekyll-re és Mr. Hyde-ra emlékeztet. Bizonyos helyzetekben álcázza magát és feladatot vált. Eddig úgy tudtuk, hogy összekapcsolódva egy másik, p65 nevű fehérjével növeli a rákos sejteket" - nyilatkozta Ciechanover a Háárecnek.
"Ebben a kutatásban azonban rájöttünk, hogy ha túlteng a p50-es fehérje, akkor nincs mivel kapcsolódnia és éppen hogy gátolja a rákos folyamatot, ismert rákellenes fehérjéket termel. A jelenség további kutatást érdemel"- hangsúlyozta a tudós.
A kísérletekben emberi agydaganat-sejteket oltottak egerekbe kezelés nélkül, valamint KPC1-gyel vagy magas p50-koncentrációval módosítva azokat. A kezeletlen szövetek súlyos tumort okoztak az egerekben, de a KPC1-gyel kisebb, a magas p50-koncentrációval pedig csak egészen kis rákos daganat képződött.
Ebből a tudósok arra következtettek, hogy a p50 magas arányú jelenléte megóvta az egereket a ráktól, majd hasonló eredményre jutottak az emésztőszervi és a csontrák esetén is.
Ciechanover ugyanakkor figyelmeztetett rá, hogy a kutatás még kezdeti stádiumban van, és még sok évnek kell eltelnie, mire az új felismerésen alapuló gyógyszereket lehet majd kifejleszteni.