Egy két méter hosszú, 480 millió éves tengeri őslény felfedezése segíthet a tudósoknak abban, hogy pontosabban megértsék az ízletlábúak (arthropoda) törzsébe tartozó állatok - a rákok, homárok, skorpiók és más rovarok - evolúcióját, végtagjainak kifejlődését.

Az óriás ízeltlábú páratlanul jól megőrződött kövületeire Marokkó délkeleti részén bukkantak a szakemberek.
A földtörténeti ókorban - 542-251 millió éve - ez volt a Föld legnagyobb állata, legalább kétszer nagyobb volt minden más élőlénynél - mondta Peter Van Roy, a Yale Egyetem paleontológusa, a Nature című tudományos folyóirat szerdán megjelent számában közzétett tanulmány egyik szerzője.
Az Oxfordi és a Yale Egyetem kutatói a fosszíliák alapján rekonstruálták az állatot, felvételeiket a folyóirat honlapján is közzétették.
Mérete ellenére ez az óriás lény csupán planktonokkal táplálkozott. Az Aegirocassis benmoulae nevű lény 2,1 méter hosszú volt. Ő volt az utolsó tagja az Anomalocarididae-családnak, amelyek a kambrium kori tengerek első csúcsragadozói voltak az állati élet kifejlődésének hajnalán. A faj valamennyi tagja aktív ragadozó volt, a fejükből kinövő nyúlványokkal kapták el áldozataikat.
Az Aegirocassis azonban más táplálkozási stratégiát követett, nyúlványai szűrőként működtek, plankotonok sokaságát kapva el.
A földtörténet különböző szakaszaiban a nagyragadozó állatok csoportjaiban különösen nagyméretű fajok fejlődtek ki, amelyek szűrőszerű nyúlványuk segítségével táplálkoztak, nem aktív ragadozók voltak. Az ordovícium korában (488-443 millió éve) a planktonok robbanásszerű elterjedésének kihasználásával az Aegirocassis jelenti ennek a folyamatnak a kezdetét, előrevetítve a mai bálnákat, cápákat.
"Hatalmas mérete és különösen idegen megjelenése miatt a legtöbb ember valószínűleg megrémülne tőle, ha úszva találkozna vele. Ám a legtöbb más Anomalocarididae-val ellentétben, amelyek aktív ragadozók voltak, a mi állatunk egy igencsak békés legényke volt" - magyarázta Van Roy.
Az Aegirocassis-nak torpedó formájú feje, megnyúlt törzse volt 11 szelvénnyel és két oldalán lebenyekkel, amelyek a fejlettebb ízeltlábúak végtagjainak előfutárai lehettek. Az alsó lebenyeket úszásra, ritmikus hullámmozgásra használta, a felsők stabilizálták az állatot a vízben és segítettek neki a felgyorsulásban.
A felfedezés ismereteket ad nekünk az ízeltlábúak eredetéről, korai evolúciójáról, ez a faj a Föld morfológiailag legeltérőbb, legsikeresebb, mindenütt elterjedt állatcsoportja - mondta Van Roy.