A Tornyai János Múzeumban mutatták be Horváth Tünde régész Az Alföld egy rézkori zuga. Baden-Kostolac-településrészlet a Hódmezővásárhely-Gorzsa-V. számú homokbánya lelőhelyen című kötetét.

Az ötezer évvel ezelőttről ránk maradt leletek szerint a terület hosszabb ideig, legalább száz évig lakott volt és fejlett fazekaskultúrával rendelkezett.

– Bár a Tornyai János Múzeum képzőművészeti kiállításait látogatják a legtöbben, a régészet is fontos szakterülete a közgyűjteménynek – fogalmazta meg a könyvbemutatóra érkezőket köszöntve Miklós Péter múzeumigazgató, hangsúlyozva, hogy mind a feltárások, mind a leletek feldolgozása lényeges feladata az intézménynek.

A gorzsai területen Tóth Katalin végzett feltárást, s a feldolgozáshoz a múzeum Horváth Tündét kérte fel, akinek profilja a késő rézkor. A település időszámítás előtt 3300 és 2900 között létesült, s bár régészeti szempontból hosszan, legalább száz évig lakták az itt élők, azt nem sikerült megállapítani, hogy állandóan, vagy csak időszakosan volt lakott a terület. Írásbeli emlékek híján azt sem tudjuk, milyen nép élt itt és milyen nyelvet beszéltek, de az antropológiai vizsgálatok szerint mediterrán népcsoportról volt szó.

Az „ős-gorzsaiak” egész napját kitöltötték a létfenntartáshoz szükséges munkák, állatokat tenyészttettek és földműveléssel is foglalkoztak, s jellemző volt a fazekasság is. A megmaradt cserépleletek szerint sok főzésre alkalmas edényt készítettek, s gyakran készítettek zsíros ételeket, Gorzsa egykori lakói láthatóan nem éheztek. S bár rendelkeztek élelmiszertartalékokkal, azonban az éghajlatnak kiszolgáltatottan éltek: ekkoriban sem kedvezőnek, sem teljesen kedvezőtlennek nevezhető, változékony klíma uralkodott a területen, ez hátrányos a növénytermesztés számára, s az egykori gorzsaiak is inkább szarvasmarhák és juhok tenyésztésével foglalkoztak.

Azt, hogy hányan éltek ezen a területen, a régészek nem tudják megválaszolni és nem találták házakat nyomát sem. Vagy nem is voltak, vagy olyan technológiával épültek, amelynek nem marad feltárható nyoma. Nem kizárt, hogy sátrakban laktak, de elképzelhető – mivel ekkoriban kezdték alkalmazni a kereket –, hogy a családok ekhós szekereken éltek.

Más kultúráknál információt jelenthetnek a temetők, azonban a Baden-kultúrában – mint a gorzsai is –, nem a sírba hantolva, vagy hamvasztva temetkeztek. Olyan rítust alkalmaztak, amely során a teljes emberi test megsemmisül. Elképzelések szerint az elhunytakat állatbőrbe csomagolta szent ligetekben fákra lógatták fel, s azok ott elenyésztek, vagy a szabad földre kihelyezett porhüvelyt az időjárás, vagy a ragadozók tették porrá.

A kis százalékban gödrökben megtalált emberi maradványok viszont nem hétköznapi temetkezés alkalmával kerültek a földbe, hanem rituálisan feláldozott emberáldozatok maradványait tárták fel a régészek.
A gorzsai gazdag lelőhelynek számít – fogalmazta meg Horváth Tünde, rámutatva, hogy kutatásaik szerint itt három különböző kultúrát képviselő népcsoport is élt egy időben ezen a területen.