Nem tudjuk, hogy őseink hogyan jöhettek rá arra, hogy a mai búzához cseppet sem hasonlító „fűféle” magját a megfelelő pillanatban leszüretelve, több ezret gyűjtve belőlük, majd kiszárítva és kevés vízzel elkeverve őket folyamatos táplálékhoz juthatnak. E csoda után nem véletlen, hogy a Megváltó testeként osztja szét a kenyeret az utolsó vacsorán.

A kenyér ünnepe majdnem minden kultúrában jelen van, így nálunk is. Az államalapításunk napján is megünnepeljük az adott év termését, a pap meg is áldja. Mindig azt szoktam mondani, hogy Európa a magtárakra és a templomokra épült, de erről majd talán máskor. Most nézzük meg, hogyan válthatjuk ki az egyre dráguló bolti kenyereket anélkül, hogy pékké kéne avanzsálnunk!

A legszebb Instagram-kenyerek, amelyeken minden egyes lisztszem a helyén van, és úgy hasad a héjuk, ahogyan ez a nagy könyvben meg van írva, általában kovásszal készülnek. Kovászt életben tartani nem egyszerű dolog, a legjobb ráadásul, ha valahonnan tudunk szerezni, és onnan akkor már „csak” táplálnunk kell. Ezt az igazán elvetemülteknek ajánlom. Aki azonban nem ennyire gourmet, sütheti simán, élesztővel.

Először keverjük össze a szárazakat: a lisztet, a sót, a kevést cukrot! Egy külön pohárban „keltsük fel” az élesztőt! Ha ez is megtörtént, hozzákeverhetjük a liszthez. Gyúrjuk csomótlanra, és hagyjuk kelni! Állítsunk be emlékeztetőt nagyjából két órával későbbre, s amikor csilingel, még egyszer gyúrjuk át! Ne féljünk, hogy kisebb lesz, az élesztő a sütőben is segítségünkre lesz! Ezt még egyszer végezzük el egy óra múlva, végül bő háromnegyed órára tegyük be a sütőbe!

Csak rajtunk áll, hogy milyen kenyeret sütünk.

Miből mennyit?

1 kilogramm liszt
3 deka élesztő
7-8 deci víz
4-5 kiskanál cukor
kicsi só és olaj

Az arányokon persze lehet változtatni attól függően, hogy mennyi és milyen kenyeret szeretnénk: rozs-, teljes kiőrlésű vagy sima fehér, esetleg kevert kenyeret.