Az Emlékpont kutatásaiban – többek között – igyekszik feltárni az államszocializmus korának mindennapjait, s ebbe a törekvésbe remekül beleillik a tanyai tanítóként, majd tanfelügyelőként, illetve városi művelődési osztályvezető Gál József élettörténete, akinek most megjelent emlékirata a pártállami korszak mindennapjaiba enged bepillantást – mondta hétfő este a hódmezővásárhelyi Emlékpontban Miklós Péter intézményvezető a nyolcvanéves, s névnapját aznap ünneplő Gál JózsefSzámadás – tettem, amit tudtam. Emlékképek életem szilánkjaibólcímű könyvének bemutatója.

A vásárhelyi tanyavilágban, a csomorkányi laposon a három és fél kilométerre lévő iskolába naponta gyalog járt a szerző a mátyáshalmi iskolába, ahol minden kisdiáknak volt egy fából készült kiskése, amivel megérkezéskor a kútnál letisztította a sarat a csizmájáról, hogy tiszta lábbelivel léphessen a tanterembe. Majd négyesével ültek be az iskolapadba, vigyázva, hogy a tintatartóból ki ne folyjék a tinta, s ha túl sokat rosszalkodtak, a tanító nem az ellenőrzőbe írt, hanem – megakadályozandó a további rendbontást – elővette a mogyorófa pálcát – emlékezett elemi iskolai éveire Gál József.

Tanfelügyelőként vallotta: úgy kell érkeznie a meglátogatásra kerülő kolléga órájára, hogy meglehet: legközelebb épp az ő tanítását felügyeli majd tanártársa. A nyolcszáz tanár kétezer óráján nagyon sok tehetséges diákkal és főleg felkészült pedagógusokkal találkozott.

A városházán az oktatás és a kultúra területe tartozott Gál József irányítása alá, s mint azt egykor munkatársa, a művészeti tanácsadó Hegedűsné Dékány Magdolna felidézte: a pontos és eredményes munkavégzést tanulhatták meg tőle munkatársai, hogy a városvezetőket olyan előterjesztésekkel segítsék, amelyek alapján a kultúra területén jó döntéseket hozhatnak.

Gál József felidézte az akkori kertvárosi általános iskola elé került Kligl Sándor alkotta szoborcsoport, a Tanyai iskolások történetét. A fővárosban a művészeti tanácsnál tárgyalt Gál József, ahol különféle köztéri alkotásokat ajánlottak a tanintézetek környékére, s a kertvárosba egy bőrdudás szobrát szánták az akkori hivatali vezetők. Gál József érveik ellenére – és tudván, hogy erről nem egyeztetett a vásárhelyi vezetőkkel – Kligl alkotását választotta. A szobor avatásán többen azt találgatták, hogy a három, kőből faragott, téli ruhába öltözött iskolába igyekvő tanyai fiúalak közül vajon melyik is lehet a művelődési osztály vezetője.

A rendszerváltozás után Gál József visszatért a tanításhoz, ám az akkori Hódtói (ma Németh László) Gimnázium és Általános Iskolában nemcsak a tananyagot adta át a gyerekeknek, de azt az alapelvét is, miszerint az osztályt kell a természetbe vinni, s magát a természetet az osztályba, a gyakorlatban is megvalósította. A Tudás kertjének ötletét a szegedi füvészkert és a szarvasi arborétum mellett több erdőfelügyelőség segítette többszáz fával és cserjével, míg egy hét alatt kétszáznál is több vásárhelyi nyújtott anyagi támogatást a kert megvalósítására, s a növények ültetésében kicsik és nagyok egyaránt részt vettek.

Gál Józseffel az est folyamán Prof. Dr. Varga István, a neveléstudományok kandidátusa, professor emeritus, Hegedűsné Dékány Magdolna művészeti tanácsadó és Szigeti János nyugalmazott tanár, helytörténész, a bemutatott kötet lektora beszélgetett. A teltházas rendezvény látogatói a találkozót követően a szerzővel dedikáltatták most megjelent könyve példányait.