Hétfő este az Emlékpontban megnyílt Dömötör Mihály fotóművész Reqiuem egy téglagyárért című kiállítása. Miklós Péter intézményvezető köszöntőjében elmondta: Dömötör Mihály már eddig is több értékes tárlattal örvendeztette meg a fényképek kedvelőit, míg jelen témaválasztása – a tégla és a kő – fontos szimbóluma a közösség összetartásának, amely ha pusztulni kezd, az a spirituális határok változását is magával hozza.

A kiállítást megnyitó előadásában Simon Ferenc, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára a kiállítás képeihez kötött filozófiai gondolatsorokkal mutatta be az alkotás folyamatának teremtő lényegét. Az agyagból, azaz a földből – az ember tevékenysége és a tűz energiája révén – készül a tégla, amely már építőelem, építő, azaz épebbé, egészebbé és egészségesebbé tevő anyag, a folyamat során lelke lesz annak a tárgynak, amelyből otthon, vagy templom emelkedhet.

A fotós megörökít, azaz az örökkévalóságnak adja át a pillanatot, azt az állapotot, amelyben az egykor működött téglagyár ma található és amely folyamatosan változik, hiszen a természet idővel átveszi az uralmat az ember által épített környezet felett.

– Szembe kell néznünk saját létezésünkkel, hiszen saját létünk forog kockán – figyelmeztetett Simon Ferenc, hozzátéve: ha nem értjük meg saját életünk értelmét, nem leszünk képesek kitölteni létezésünket. Mindezek a gondolatok visszaköszönnek a Dömötör Mihálynak az egykori Kovács testvérek-féle hódmezővásárhelyi téglagyár elmúlását rögzítő fekete-fehér felvételein.

Az Emlékpont galériájában március elejéig látható kiállításhoz a régi vásárhelyi téglákat és az egykori téglagyár néhány felszerelési tárgyát a terület mai tulajdonosa, Maczelka Tibor bocsátotta Dömötör Mihály rendelkezésére. A megnyitón a Vásárhely kővel van kerítve című népdalt a Németh László Gimnázium diákja, Goják Anna énekelte el, míg a népdal instrumentális variációit Ajzelt József hegedűművésztől hallhatta a zsúfolásig telt konferenciaterem közönsége.