A lelkész élményeit kedd délelőtt osztotta meg a hódmezővásárhelyi Emlékpont és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi csoportja rendezvényén a vásárhelyi közgyűjteményben. Az előadásra a Németh László Gimnázium és a Kalmár Zsigmond Szakképző Iskola tanulói is ellátogattak.

Irakban a magyar kontingens az őrzés-védelemben, valamint a helyi erők kiképzésében vesz részt, a harci cselekményekben nem vállalnak feladatot, s bár a háborús területektől húsz kilométerre volt a bázisuk, a levegőben érezhető volt a háború szele. De a valódi és állandóan támadó szél és az abban kavargó finom por is megnehezíti a katonák életét a nyári ötvenfokos hőségben és a téli mínusz tízfokos hidegben egyaránt – mondta el Alácsi Ervin János.

A tábori lelkészi szolgálat a magyar hadtörténet régre visszanyúló hagyománya, amelyet csak a kommunista diktatúra szakított félbe, de 1994-től újjászerveződött katolikus, protestáns és izraelita szolgálati ágban. A Közel-Keleten a katolikus és a protestáns lelkészek féléves váltásban vállalnak missziót, amely során a szentségek kiszolgáltatása mellett lelki támaszt adnak a katonáknak, de tartanak számukra bibliaórát is.

Az őrnagy fényképeken keresztül mutatta meg, hogy mekkora pusztítást vitt végbe az Iszlám Állam a területen, lerombolva az üzleteket és lakóházakat, ahonnan az ott élők más területen élő rokonokhoz menekültek, vagy menekülttáborokba kényszerültek.

A lelkész szólt a területen élő keresztények sorsáról is, akiknek lélekszáma a második világháború végén még megközelítette az ötmilliót, az Irak elleni amerikai hadműveletek tizennégy évvel ezelőtti kezdetén a másfél milliót, ma viszont mindössze két-háromszázezren maradtak. Az Iszlám Állam egységei a templomokat kifosztották, a freskókat az épületekben égetett autógumik füstjével tették láthatatlanná, a szobrokon a céllövést gyakorolták, de a keresztény temetők sírjait sem kímélték.

– Hitük azonban példamutatóan erős – szögezte le Alácsi Ervin János, példaként hozva, hogy bár a keresztényekre az Iszlám Állam által megszállt területen vagyonelkobzás és kivégzés várt (ugyanis csak a muszlim hitre áttérőket nem érte retorzió), mégis, egyetlen áttérésről sem számoltak be a helyi keresztény vallási vezetők, akikkel kapcsolatot tartanak a magyar kontingens lelkészei.

Helyzetükre megoldást az jelentene, ha a területen a nemzetközi erők garantálnák a közbiztonságot és iskolákat működtethetnének, ahol – úgy, mint a háború előtt – a muszlim gyerekeket is taníthatnák, hogy felnőtt korukban békésen élhessenek egymás mellett a keresztényekkel.