A férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya az eindhoveni Európa-bajnokságot elemezve így fogalmazott: „Nem nyertünk aranyat, de érmet szereztünk. Mindenki döntse el, hogy most a pohár félig van tele, vagy félig üres. Nekem félig tele. Az Európa-bajnokságon látottak alapján az előző két évhez képest – az utolsó két világversenyt nézve – a csapat ismét az elithez tartozik.”

Kemény Dénes az Eb-bronzérmet nyert válogatott legtöbb játékosával elégedett volt. Mint mondta: „Akikkel nem voltam elégedett, vagyis három-négy játékossal, szerencsére egyezik a véleményünk. De úgy gondolom, hogy ezek a játékosok – a tudásuk alapján – kerettagok lesznek, mert a keretet mindig a tudás alapján szoktam összerakni. Az egyébként rossz formában lévő, de nagy tudású játékos is kerettag, s ha a közös munkában jó formába kerül, akkor csapattag lesz. S mivel itt minden játékos nagy tudású, azt a 13 játékost, aki az Európa-bajnokságon ott volt, gyanítom, hogy be fogom tenni a keretbe – s hogy kik lesznek még kerettagok, az majd eldől tavasszal.”

A Montenegró ellen elveszített elődöntőről a szövetségi kapitány azt mondta, „biztató, hogy egy Eb-ezüstérmes csapat úgy ver meg minket épphogy a meccs végén, hogy ők jól játszanak, mi pedig maximum közepesen”.

Kemény Dénes műsorvezetői kérdésre kitért arra is, hogy valóban eldurvult-e a vízilabda az utóbbi időben. Mint fogalmazott: „A tendencia nem új. Már az athéni olimpia után elkezdődött. A 2005-ös montreali világbajnokságon lehetett látni, hogy nagyon dívik ez a birkózós póló. Olyan szintre vitték ezt a délszláv, meg az orosz csapatok, hogy a bírók nem ítéltek 30-40 kiállítást, ami járna, hanem maradtak egy normál mennyiség mellett.”

A szövetségi kapitánynak semmi baja nincs a kemény játékkal, „azzal viszont igen, hogy folyamatosan, egyidejűleg van 5-6 súlyos hiba a vízben, s abszolút a bíró jókedvére van bízva, hogy melyiket fújja le”. Kemény Dénes szerint ez nem jó a nézőnek és a játékosnak sem, mert nagyon könnyű méltánytalanságot érezni, és nagyon könnyű felidegesíteni egy egyébként jól játszó csapatot. „Már az Európa-bajnokság előtt is az volt az álláspontom, hogy ezt a bunyós, birkózós részét tudni kell a játéknak, akkor fog érvényesülni az, amit mi tudunk, s amit más nem nagyon: azt a fajta magyaros, vagány játékot, ahol kézről kézre megy a labda, miközben figyelünk egymásra.”