Hetven évvel ezelőtt, 1944. június 17-én 747 vásárhelyi polgárt hurcoltak el a helyi zsinagógából. A templom órája ma is 10 óra 10 percen áll, emlékeztetve arra, hogy 1944 nyarán megállt az idő a vásárhelyi zsidóság számára. Magyarország Kormánya 2014-et, "Magyar Holokauszt Emlékév - 2014"címmel emlékévvé nyilvánította. A 20. századi történelem legfájdalmasabb epizódjára történő emlékezés és emlékeztetés jegyében Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a város kulturális intézményei szoboravatóval, könyvkiadással, emlékkoncerttel és a történelmi események tudományos feldolgozásával készülnek júniusban a vásárhelyi holokauszt évfordulóján.

Dél-Magyarország zsidóságát nem sokkal az 1944. április 26-i gettósítási rendeletet követően ugyanolyan gyorsan és módszeresen gyűjtötték össze, mint az ország más részein. Hódmezővásárhelyen gettó felállítására köszönhetően Beretzk Pál polgármester-helyettes és a helyi közigazgatás ellenállásának kivételes módon nem került sor. A zsidóság deportálása 1944. június 16-ánreggel kezdődött a városban, amikor a makói csendőriskoláról átvezényelt ötven csendőr két csendőrtiszt irányításával házról házra járva gyűjtötte össze a zsidókat. Az embereket a zsinagóga udvarára hajtották, majd június17-én terelték őket a Nagyállomásra. A szerelvény, melynek marhavagonjaiba átlagosan 35 embert zsúfoltak össze még másnap is az állomáson vesztegelt és a vasút által a városnak megküldött számlán (pontatlanul) szereplő 737 fő csak 19-én este érkezett meg Szeged-Rókusra, ahonnan a Cserzy Mihály utcában levő elhagyott téglagyárba hajtották őket. A vásárhelyieket a szegedi gyűjtőtábor többi rabjával együtt június utolsó napjaiban deportálták az auschwitzi megsemmisítő-, valamint a Bécs melletti strasshofi koncentrációs táborba.

Makó Imre levéltáros kutatásai alapján a világháborúk emberveszteség-szakértőjének legújabb könyve Vihar és vész közepette címmel a holokauszt helyi áldozatainak állít emléket a Vészkorszak vásárhelyi áldozatainak száma összesen 400 fő. Legtöbbjük a halál- és koncentrációs táborokban, valamint a munkaszolgálat során pusztult el, két család a deportálás elől öngyilkosságba menekült, valamint egy család a kamenyec-podolszki vérengzésének esett áldozatul.