A negyedszázada elhunyt Grezsa Ferenc irodalomtörténész professzorra emlékezve rendezte meg pénteki konferenciáját az Emlékpontban előadótermében a Németh László Társaság, a Németh László Gimnázium és Általános Iskola, a Bethlen Gábor Református Gimnázium és az Emlékpont. A Bethlen egykori tanárának, igazgatójának, majd a szegedi főiskola, később egyetem tanszékvezető tanárának pályáját Miklós Péter, az Emlékpont vezetőjének köszöntőjét követően Füzi László irodalomtörténész vázolta fel.

Mint elhangzott: Grezsa Ferenc három kötetet jelentetett meg Németh László munkásságáról, amelyek közül az első az író vásárhelyi korszakát bemutató kiadvány volt. Füzi László felidézte a Grezsa Ferenctől hallott, rá jellemző mondatot is: én legjobban olvasni szeretek!

A konferencia elnöki tisztét betöltő Monostori Imre irodalomtörténész előadásában Grezsa Ferenc írásainak jegyzékének átvizsgálása során szerzett tapasztalata alapján a huszonöt éve elhunyt irodalomtörténészt rendkívül termékeny szerzőnek nevezte, rámutatva, hogy publikációinak száma akkor sem csökkent – adminisztratív terheinek növekedése ellenére –, amikor a vásárhelyi gimnázium vezetésével bízták meg. Az előadó kiemelte: a jelentős életművet megalkotott Grezsa Ferenc mindössze 59 évet tölthetett közöttünk.

Mórocz Gábor szerkesztő előadásában felidézte: Németh László pályafutásának első időszakában kötődött a Nyugat folyóirathoz, amelyben számos publikációja jelent meg, azonban 1932-től szakított a lappal, s elindította egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. Az előadó kifejtette: az új lap nem az előbbiről szól, viszont annak kritikájának tekinthető.

Bíró Zoltán irodalomtörténész az 1943-as szárszói írótalálkozó körülményeiről elmondta: akkor már látható volt, hogy Németország a háborút elveszíti, s a találkozó részvevői a továbbélés lehetőségeit vázolták fel. Szárszói beszédében Németh László nemcsak a háború pusztításaitól óvott, hanem sokkal inkább a háborút követő újrarendezés várható negatív hatásait vázolta, hiszen a ránk küldhető új hatalmaknak van sajtója, pénze és fegyvere, míg nekünk csak irodalmunk és némi lelkesedésünk akad – idézte a beszédet Bíró Zoltán.

Németh László nem írt összefoglaló irodalomtörténeti kötetet, viszont számos helyen publikált egykori szerzőkről és műveikről – erről Ekler Andrea szerkesztő, kritikus szólt előadásában, aki ezeket a publikációkat összesítette egy kiadványsorozatban. Mint elmondta, szubjektív, rendhagyó irodalomtörténetté állt össze az anyag, amelyet Németh László irodalmisága és személyessége tesz olvasmányossá.

A konferenciát záró előadásában Kovács Imre Attila irodalmár, az Emlékpont munkatársa Németh László Égető Eszter című regényét vette górcső alá. Az előadó rámutatott: a dramatikus jelenetek forgószínpadaként is jellemezhető regény legapróbb motívumai is jelentéssel bírnak, de komoly tájszótár állítható össze a műben szereplő vásárhelyi népi kifejezésekből, és számos helyen élt Németh László az egyéni szóalkotás eszközével is.

Az ülés résztvevői a Bethlen Gábor Református Gimnázium aulájában megkoszorúzták Grezsa Ferenc és Németh László mellszobrát, amelyet megelőzően az iskola egykori igazgatójáról a jelenlegi direktor, Kádár Péter kijelentette: Grezsa Ferenc nem adta alább a teljesség igényénél, s miközben a múlt értékeit átmentette, a mai jelent előlegezte meg munkásságával.