Mindannyian megéljük a pusztulást, a hanyatlást, az elmúlást, életünk széttöredezettségét, de emellett a feltámadás és az újjászületés is életünk része. A szeretet bukást, kételyt és csalódottságot is rejt magában, amelyet egymásért meg kell élni. A Rádió Orient műsorában Gájer László káplán elmélkedett Jézus életének és keresztútjának emberi arcáról. Az atya emellett az apró gesztusok és a böjt fontosságára is felhívta a figyelmet. Mint elmondta, a húsvét tartalma a halál és a feltámadás, de mindig az életé az utolsó szó.

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, tartalma a halál és a feltámadás. Ez két dolog minden ember életét érinti, hiszen mindannyian megéljük a pusztulást, a hanyatlást, az elmúlást, életünk széttöredezettségét, de emellett a feltámadást, és az újjászületést is. A Rádió Orient műsorában Gájer László káplán elmondta, ezek az élmények, képek szépen illenek a Jézus haláláról szóló elmélkedésbe.

A szenvedéstörténet virágvasárnap kezdődött, amikor Jézus ünnepélyes keretek között bevonult Jeruzsálembe. Az emberek királyként fogadták a szamárháton érkező Krisztust. Virágokkal hódoltak előtte és ruháikat leterítették lábai elé. A Rádió Orient műsorának vezetője kiemelte, ugyanez a tömeg fogja nagypénteken halálra adni Isten fiát. „Ez minden emberi lélek kettősségét, a szív széttöredezettségét mutatja” – beszélt elmélkedésében a kettősségről a káplán.

Az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége a Getszemáni kert szimbolikus jelentéséről is beszélt. „Jézus szenvedése kezdetén éjszaka imádkozik az Olajfák hegyén. Reszket, mert tudja, hogy az emberek kezére adják. E helyen keresztül érkezett a városba, majd pár nappal később itt vezetik a kereszt felé. A hely emberi életünk jelképévé válhat, hiszen az élet egyszerre hordozza a szenvedést és az életet” – emelte ki. A káplán hozzátette, az olajfák és az olaj szimbolikus jelentéssel bír. Az olajprés Jézus keresztjének szimbólumává, míg az olajbogyó a remény és újjászületés jelképévé vált. Az olaj a Szentlélek jelenlétét, az áldás bőségét fejezi ki.

Krisztus megváltó halála is ilyen áldást hordozó halál volt” – magyarázta. „Jézus élete, karaktere nagyon is emberi, útja egészen emberi út. Ő is félt a haláltól és a jövőtől” – tette hozzá Gájer atya.

A keresztény emberek a nagyböjti időszakkal készülnek a Húsvétra, Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésére. A Rádió Orient műsorának káplánja kiemelte, a böjt kifejezés már a kereszténység előtt megtalálható a magyar nyelvben. A magyarok már a kereszténység előtt önmegtagadással készítették fel szívüket egy nagyobb, mélyebb lelki tartalom befogadására – jelentette ki.

Gájer atya a jelképes gesztusok fontosságát hangsúlyozta. „Életünket át kell, hogy járja a belsőre való figyelés. Egy-egy vallásos gesztus, eszköz a szívünk legmélyének kifejezése lehet. Az ember figyelme szétforgácsolódik, elterelődik, letér a belső útról. Aki lemond valamiről, az lelki élete mélyebb területére tud figyelni” – magyarázta. Hozzátette, a böjt nem öncélú, nem tréning, és nem fogyókúra.

A káplán az irodalomban többször felbukkanó tökéletes társadalom képéről is beszélt. Huxley Szép új világ c. regényének jövőbeli társadalma kiküszöbölte a fájdalmat és a nehézségeket. Ezzel azonban a szeretet és a kötődések is megszűntek, hiszen ezek is változással, kockázatokkal és csalódással járhatnak. Gájer atya kiemelte, hogy a Scott Fitzgerald Édentől messze c. könyvének végén megjelenő tökéletes társadalom sohasesem fog soha megvalósulni. „Jézus nem egy ilyen tökéletes társadalmat állít elénk, ő megélte a szenvedést és a bukást. A szeretet bukást, kételyt, csalódottságot is rejt magában, melyet egymásért meg kell élni” – emelte ki az atya.

Gájer atya XVI. Benedek pápa szavait idézte, elmondta, a keresztény hit kezdetén nem etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem egy találkozás. A közigazgatási rádió műsorának vezetője hozzátette, napjainkban könnyebb Istenről, mint Istennel beszélni. „Az első ember bűne óta megroppant az emberi természet. Hiába akarunk jót, mégis rosszat teszünk. Az Istentől való elszakítottság realitás, hiszen nem élünk az ő közösségében. Mindezek ellenére a húsvét mindig a feltámadásról szól, nem áll meg a halálnál. Az életé az utolsó szó” – zárta elmélkedését a káplán.