Oláh Sándor és Nemes Fekete Edit külön kor szülötte, egyikük festőművész, a másikuk keramikusművész, más gondolatok foglalkoztatják őket, mégis számos kapcsolódási pont köti őket össze. Ezekről a pontokról szólt megnyitójában Nátyi Róbert.

A művészettörténész összevetette a 19. században született Oláh Sándor festőművész, s kortársunk, a megnyitón is jelenlévő Nemes Fekete Edit keramikusművész pályáját, akiket nemcsak szabadkaiságuk, hanem Hódmezővásárhelyhez való szoros viszonyuk is összeköt.

Oláh Sándor festőművész 106 évvel ezelőtt jutott hozzá ahhoz a kerámiakorsóhoz, amelyet az aztán többször megfestett. A korsó a hódmezővásárhelyi majolikatelepen készült, s része lett annak a kollekciónak, amelyet az 1913. évi szabadkai vásáron bemutattak, s itt vásárolta meg Oláh Sándor, hogy aztán e korsó „álljon modellt” a vajdasági festő képeihez. A művész életútjában számos párhuzamosság fellelhető Tornyai Jánoséval, s a közöttük kialakult barátságot a levelezésük is bizonyítja.

Nemes Fekete Edit kapcsolata Vásárhelyhez szinte törvényszerű, hiszen a kökénydombi Vénusz hazájával oly sok keramikusművész került kapcsolatba, akiknek – mint Nátyi Róbert fogalmazott – kezei között művészetté válik a föld sara. A Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumok résztvevőjeként Nemes Fekete Edit is része lett a folyamatnak, amely során a művészet ereje által az ősi motívumok, a népművészet integrálódik a modern formanyelvvel, s mindezt segítik a modern eszközök, technológiák és anyagok.

Az uniós pályázat támogatásával létrejött Átívelések című kiállítás 2020. január 26-ig látható a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.