A magyar televíziózás őskorában, valamikor a hatvanas években volt egy műsorsorozat: „Tudni illik, hogy mi illik" címmel. Ezt a népszerű jó modorra oktató szórakoztató műsort Feleki Kamill vezette. A tánc és illemtanárok kora már rég lejárt. Pedig a mai " viselkedéskultúrára" ráférne egy kis moderálás. Van egy régi közmondás: Nem a ruha teszi az embert. Ami nem zárja ki, hogy megfelelő helyen megfelelő öltözetben jelenjünk meg. A televíziónéző joggal várhatná el, hogy kedvenceik jól öltözötten álljanak a kamerák elé. Ez alól felmenthetőek a rockzenézek, ők megengedhetik maguknak, hogy lazára vegyék a figurájukat, bármilyen lehetetlen göncben építhetik a maguk imagéját.

Ám egy műsorvető adjon magára. A kirívó példa Vujity Trutykó, aki legfeljebb a baseball sapkájára fordít nagy gondot, amely eltakarja titkokkal fedett kobakját. A ruházata... Nem hinném, hogy a ruhásszekrényében öltönyök, nyakkendők sorát lehetne találni. A búsképű riporter igencsak alulöltözött. Egy komoly rendezőtől is mást várna az ember, mint amit Szőke András produkál az öltözékével. A nem éppen előnyös külsővel megvert férfiú, hogy melyik lerobbant turkálóból szedi össze a cuccait, titok. De ő megtalálta a forrást... Bármelyik hajléktalan szállón király lehetne a gúnyájával.

Boros Lajos, nem akar haladni a korral, főleg saját korával. Hasonló cuccokban jár, mint polbeatos korában, amikor a KISZ táborokban szórakoztatta az ifjúságot. A legtopisabb énekes címre nagy esélye lenne Gerendás Péternek, akinek kedvenc fellépő jelmeze a kinyúlt, agyonhordott sötét pulcsi. Az ő esetében legalább van valami indok az elegancia maximális mellőzésére. Lehet, hogy anyagilag csak ennyire telik neki?
Nyolc gyerek mellett...