A tárlatot a hétvégén a Kass család tagjai és vásárhelyi barátaik keresték fel, a művek között Képiró Ágnes, a Tornyai János Múzeum művészettörténésze kalauzolta a vendégeket, akikben a látottak régi emlékeket ébresztettek.

- Nagyapám, Kass Károly és az alkotóművész édesapja unokatestvérek voltak, így ő nekem unoka-nagybátyám – segített a rokonsági fokok tisztázásában a hódmezővásárhelyi Kass Erzsébet, aki a család részéről segítette a látogatás megszervezését. Az ismert műbútorasztalosként dolgozó nagyapjával a hetvenes években vette fel a kapcsolatot Kass János, s onnantól amikor tehette, átjött a vásárhelyi rokonokhoz, köztük a számára kedves Károly bácsihoz.

- Végtelenül barátságos ember volt, s bár nem ismerhették egymást az 1971-ben elhunyt édesapámmal, de édesanyámmal, húgommal és unokaöcsémmel, Fodor László Gergellyel is találkozott, ha Vásárhelyre érkezett – tette hozzá Kass Erzsébet, aki arról is mesélt, hogy járt Kass műtermeiben, ahol alkotni is látta a mestert.
- Voltam a szegedi alkotószobájában, meg a pesti lakásában lévő műteremben is. Egy csodálatos ember volt, aki a művészetével varázsolt. A műteremben láthattam alkotóeszközeit, valamint az alkotás folyamata alatt álló grafikákat a falakon, amelyeket akkor megcsodáltam, de tudtam, hogy nem szereti, ha hozzányúlnak a félkész művekhez.

Erzsébetnek nagy örömöt okozott, hogy sikerült Hódmezővásárhelyen megvalósítani a Kass kiállítást, s örömében az egész család osztozott. A tárlat – mint Erzsébet megfogalmazta – elvarázsolja a látogatókat, legyenek azok kisgyermekek, erejük teljében lévő felnőttek, vagy idős emberek.
Kass Erzsébet a művésztől kapott relikviákat is őriz otthonában: Kass János a csillagjegyeket megjelenítő grafikai sorozatának megfelelő darabjait adta emlékbe rokonainak, akik azokat nagy becsben tartják.

A szombati, zártkörű tárlatvezetésen részt vett Kass János Budapesten élő, szintén képzőművész lánya, Kass Eszter is, aki a vezetés során háttérinformációkat és kulisszatitkokat osztott meg a látogatókkal.