A trianoni diktátumot követően hazánkban szorosan összefonódott a nemzeti törekvés az elszakított területek visszacsatolásának gondolatával. A magyar zászló színei új értelmet kaptak: a piros a hazáért hullott magyar vért, a fehér a magyar becsületet és ártatlanságot, a zöld a magyar jövőbe vetett hitet jelképezték.

Urmánczy Nándor, a Területvédő Liga elnöke, aki később az Ereklyés Országzászló Nagybizottságának is a vezetője lett 1925-ben tettjavaslatot egy olyan zászlórúd felállítására, amelyen az állandóan félárbocra engedett magyar zászló a magyar egység eszméit hirdeti. Az Ereklyés Országzászlót 1928. augusztus 20-án avatták fel Budapesten, a Szabadság téren. A kezdeményezés mozgalommá nőtte ki magát. Az első vidéki országzászló emelésére Nagykanizsán került sor 1931-ben. Hódmezővásárhelyen a Turul Szövetségbe tömörült Hódmezővásárhelyi Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Gr. Bercsényi Miklós Bajtársi Vegyes törzse indított mozgalmat az országzászló felállításáért 1932-ben. Díszes emlékiratot nyújtották át Endrey Béla polgármester-helyettesnek és a társadalomhoz fordultak adományokért. Az emlékmű felállítására szükséges pénz 1934. márciusára gyűlt össze és a következő hónapban jelölték ki "...a Kossuth téri parknak a szobor és Sas főbejárata közötti köröndöt, térrendezéssel az országzászló céljára". Az emlékmű terveire kiírt pályázatra nyolc pályamű érkezett, hét modell alakban részletes leírással ellátva, egy pedig rajzban. Két bizottság is a 4. számú pályamunkát, Kriván Ferenc szobrászművész és ifjabb vitéz Koncz Péter építész alkotását ítélte a legjobbnak.

Hódmezővásárhelyen 1934 május 20-án, Pünkösd szent napján több mint tízezer ember részvételével avatták fel az elszakított területekre emlékező és emlékeztető momentumot a Kossuth téren. A zászló 5 méter magas fehér műkőalapzaton nyugodott, melynek lépcsőzetéből erőteljes és dinamikus vonalvezetéssel nőtt ki egy szabályos trapéz-oldalakat mutató tömb, tetején a rudat tartó magyaros dísszel. Az avatóünnepségen Urmánczy Nándor, az Ereklyés Országzászló Nagybizottságának elnöke a következőket mondotta: "Az országzászló hódító úton van. A hódmezővásárhelyi már a nyolcvannyolcadik,amelyet felavatunk. Hódmezővásárhelyen, ezen az ősi színmagyar városban is hirdeti majd az országzászló, hogy nekünk nem szabad megalkudni...." Az emlékmű vásárhelyi felavatásával városunkban is tárgyi kifejezésre jutott az országzászló nemzetegyesítő gondolata.

A második világháborút követően a vásárhelyi országzászló emlékmű sem működhetett tovább eredeti funkciójában, 1948-ban átalakították szovjetemlékművé, majd 1956-ban lebontották. Kovács Ferenc magánkutató tollából tíz évvel ezelőtt jelent meg egy a hódmezővásárhelyi országzászló történetét bemutató kötet, melynek megújított, számos fotóval és dokumentummal kibővített változata is hamarosan napvilágot lát.