1910. augusztus 7-én született Hódmezővásárhelyen Elkán László, aki Lucien Hervé néven írta be nevét a fotóművészet aranykönyvébe.

A világhírű alkotó emléktáblájánál a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ, valamint a Lucien Hervé Kamera Klub képviselői róták le tiszteletüket a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban, a Nekünk ilyen Mártély 2 című fotókiállítás megnyitóján.

A város (egyik) leghíresebb szülötte, a kortárs fotográfia kimagasló alakja egy nagypolgári család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 105 évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyen. Az Elkán család 1918-ban költözött Budapestre. A lázadó természetű Elkán fiú az érettségi után Bécsben tanult, majd 1929-ben Párizsba emigrált. Élete regénybe illően alakult: a francia hadseregben harcolt a második világháborúban, megszökött egy német hadifogolytáborból, bujkált és részt vett a francia illegalitásban. Itt vette fel az Hervé nevet, amelyen végül világhírűvé vált. Fényképezni 1938-ban, egy véletlennek köszönhetően kezdett el. Az (el)ismertséget Le Corbusier építésszel történt találkozása és barátsága hozta meg. Egyedi látásmóddal örökítette meg a kor legrangosabb modernista építészeinek alkotásait, képeit több tucat folyóirat és magazin közölte. A világ számtalan pontján készített felvételeket a népi építészet remekeiről és a történelmi negyedek épületeiről. Lencsevégre kapta az utca emberét, hétköznapi életét, zsánereket fogalmazott meg képi nyelven, portréin megragadta a hírességek jellemző karaktereit.

Nevét a világhírre szert tett magyar származású fotográfusok: Capa, Moholy-Nagy, Munkácsi, Kertész és Brassaï között tartják számon. Lucien Hervé özvegye a tavalyi évben harminc fotót adományozott Hódmezővásárhely városának, melyeken Hervé emblematikus művei mellett a tragikusan fiatalon elhunyt fiuk, Rodolf alkotásai is megtalálhatóak.